FAÁPOLÁS
A faápolásra minden esetben komplex feladatként tekintünk. Nem elegendő csupán az adott fára koncentrálni, hiszen számos külső tényező hat rá, amelyeket szintén figyelembe kell vennünk. Különösen igaz ez épített környezetben, ahol a fák természetes élőhelyükből kiragadva és adott esetben több tereptárggyal, vezetékkel körbevéve élik a mindennapjaikat.
A zöldterületek és az urbanizáció megférnek együtt, kollégáimmal e kettő harmonikus ötvözésén dolgozunk. Nap mint nap arra törekszünk, hogy amennyire csak lehetséges, a fák jól érezzék magukat a városokban és falvakban is egy kölcsönösen előnyös együttélésben, ahol a fák javítják a mikroklímánkat és élhetőbb, szebb környezetet biztosítanak, mi pedig kellő odafigyeléssel tudunk a legkisebb problémáikra, esetleg fahibáikra is reagálni.
A kiültetést követő első tíz év a legfontosabb a kis fáink életében. Ebben a tíz évben apró metszésekkel és beavatkozásokkal úgy nevelhetjük a fánk koronáját, hogy később se kelljen motorfűrésszel találkoznia. Mivel a rendszeres beavatkozások mértéke nagyon kicsi, a fa fenntartási költsége is elenyésző lesz. Fiatal fák ápoló metszése során többnyire csak száraz, keresztbenövő ágakat metszünk le, illetve itt már elkezdődhet a korona nevelése a közelben lévő épületek, vezetékek miatt, a kiültetést követő második évben pedig a támkarókat is el kell bontani.
Korosabb egyedek ápoló metszése után a lombozat áttört hatású lesz, erre a fa természetes immunreakciója az lesz, hogy az ágait és a törzset ellenállóbbá teszi a széllel szemben, ezért lelassítja a magassági növekedést és erőteljesebb lesz a vastagodás. Ahogy a fák idősebbek lesznek, bizonyos ágak fény nélkül maradnak és visszaszáradnak, ez teljesen természetes folyamat és egy erdős környezetben ezek a száraz ágak nagyon sok élőhelyet teremtenek. Épített környezetben a leszakadó száraz gallyak komoly károkat okozhatnának, de metszéssel ez megelőzhető. A levágott ágak aprításával talajtakarót alakíthatunk ki a fa gyökérterében vagy az apríték akár ágyásokban is felhasználható mulcsként, így a kertünkben lévő javak helyben maradnak és javítják a talajt akár csak egy erdőben.
Bizonyos fahibákat korábban ifjítással, a korona drasztikus csökkentésével próbálta kezelni a szakma, ma már azonban tudjuk, hogy ez szinte halálos ítélet a fáknak. A visszavágást követően a megújuló korona könnyebben leszakad, kiterjedt bekorhadások jönnek létre és a dőlésveszély is fennáll a drasztikusan metszett fáknál. Az elnyurgult vázágak vagy korhadt koronalappal rendelkező fák kezelését ma már koronabiztosítással oldjuk meg. Ez egy nagy szakítószilárdságú kötél, amely engedi mozogni a vázágakat és viharos szélben csak a holtpontokon, a letörés előtt állítja meg őket a mozgásukban. Így a fa folyamatosan érzékeli a problémáit és esélyt adunk neki arra, hogy elnőhesse azokat.
Idős, már leépülőben lévő fáknál
egy támrendszerrel csökkenthetjük a gyökerekre és a törzsre ható erőket és meggátolhatjuk a
nagyobb ágak leszakadását is, így igazi famatuzsálemeket nevelhetünk a
kertünkben. A támrendszer lehet megelőző jellegű, hogy a kikorhadó ágak ne szakadjanak le, de úgyis kialakítható, hogy valamelyest visszább emeljük az ágakat és ezzel csökkentjük a rostokban fellépő erőket.
Időről időre előfordulnak építkezések, felújítások és a munkálatokat sokszor a fák is megsínylik. Egy törzset védő fakeret sajnos kevés, a gyökérzetnek is nagy figyelmet kell szentelnünk. Leggyakrabban ásásnál tépik fel a munkagépek a fák gyökereit, de egy teherautó puszta súlya is képes roncsolni a gyökér rostjait valamint szélsőségesen letömöríteni a talajt. A gyökérzetben létrejövő fahibák csak évekkel később mutatkoznak meg a fa lombozatán. Éppen emiatt lehetőleg még az építkezés előtt érdemes favédelmi tervet készíteni, kijelölni a munkagépek útvonalát és akár gyökérfüggönnyel, a gyökereket szakszerűen metszve és kezelve kialakítani az új gyökérteret. De hosszú távon gondolkodva ilyenkor beépíthető gyökérterelő lemez is, hogy a fák növekedésükkel később se okozzanak gondot a járdákban, vezetékekben.
Ahogy az erdészetben igyekeznek a tarvágást elkerülni és szálaló erdőgazdálkodásba átfordulni, úgy mi is szeretnénk az állandó fás borítást megtartani mindenütt, ezért a legyengülő, rossz állapotú egyedek alá ültetünk. Ez lehet akár nagyobb földlabdás növény is, de akár ékásós ültetéssel vagy magvetéssel miyawaki minierdőt is létrehozhatunk a fák gyökérterében. Majd két-három évente a fiatal fák metszése mellett a legyengült, rossz állapotú egyedeket – akár élőhelyfaként megtartva – folyamatosan visszaszorítva igyekszünk teret engedni az újulatnak, így a kert vagy a közterület hangulata sem változik drasztikusan és egy facsere is egy évtizedes, lassú folyamat lesz.