Borostyán

A mesekönyvünk megátkozta Károly kollégát és bár korábban is gyakran kellett borostyáneltávolítással bíbelődnie, a mesének hála sokszor már a megbízóink gyerkőcei is azonnal jelzik Karcsinak, ha borostyán van a fákon és ez a feladat bizony rá vár.

De az, hogy miért, mikor és milyen mértékben kell leszedni ezt a kúszónövényt, nagyon sok cikkben és az alatta lévő kommentmezőkben is gyakran vita tárgyát képezi. Sokan kérték, így most igyekszem több szempontot figyelembe véve körbejárni a témát. 

Azt mindenképpen érdemes tisztázni, hogy nem parazitanövényről beszélünk, a gyökerei nem a fából vonják el a tápanyagot és vizet. A félparazita fagyönggyel ellentétben a borostyán saját gyökérzettel rendelkezik, a talajban lévő gyökereken keresztül jut tápanyaghoz és vízhez, a törzsön lévő kapaszkadógyökereket arra használja, hogy egyre feljebb kúszhasson és egyre nagyobb asszimiláló felülethez jusson. A legtöbb problémánkat a borostyánnal pedig ez a működés okozza, hogy felfut a fákra.

Ha kerítésen, épületeken nő vagy a talajon kúszik-mászik, alapvetően nincsen vele probléma, számtalan kedvező tulajdonsággal is rendelkezik, ezeket nem lehet elvitatni. Egyszerre nyújt élő- és búvóhelyet rovaroknak, bogaraknak, madaraknak, de akár denevéreknek is, illetve virága és termése táplálékot is biztosít sok állatfaj számára. Mindezek pedig elképesztő módon hozzájárulnak az ökológiai sokféleséghez, amire manapság egyre nagyobb szükségünk van.

Tapasztalataink szerint akár annyira sűrű és kusza tud lenni, hogy a macskák sem igazán másznak fel rajta a fészkelő madarakhoz, így madárbarát kertekben szinte elengedhetetlen a borostyán.

Tovább folytatva a sort, mivel megáll az odahulló por és szerves anyag a borostyánindák között – ebből pedig idővel humuszos föld keletkezik –, így nem csupán a gombáknak optimális táptalaj, de a bogaraknak, rovaroknak is remek életteret biztosít.

Mivel mindent beárnyal, kertünk mikroklímájára is kedvező hatással lesz, hiszen segíti a vízháztartást, zaj- és porfogó, illetve nem utolsó sorban takar. Láttam például olyat, hogy kerítéselemekre nevelve remek zöld megoldást biztosított egy kert privátabbá tételében.

Eddig a pozitívumok.

Amit mindenképpen érdemes elmondani, hogy egyetlen negatív tulajdonsága bizonyosan van a borostyánnak, amellyel kivétel nélkül mindenki egyetért a szakmánkban. Ez pedig nem más, mint hogy eltakarja a lehetséges fahibákat. Ez egy erdőben kevésbé fontos szempont, azonban parkokban, utcai fák esetében vagy éppen privát kertekben, ahol különösen nagy szerepe van a közbiztonságnak, ott ez elég nagy probléma. Elfedhet kisebb törzssérülést, odút, gombásodást, de akár durvább repedést, kéregelhalást is, így pedig szinte lehetetlenné válik annak megállapítása, hogy az adott fa biztonságos-e. És itt még csak a vizuális favizsgálatnál felmerülő problémák sorakoztak, egy műszeres mérésnél – azon felül, hogy a mért síkokban le kell szedni a borostyánt, hogy egyáltalán eredmény születhessen – sajnos nem lesz teljesen megbízható az eredmény sem, hiszen azt a feljebb található borostyánindák mennyisége is valamelyest befolyásolhatja.

A borostyán leszedése közben többnyire nagyon sok fahiba kerül elő, ezek pedig nem tervezett beavatkozásokat is szülhetnek, de ami teljesen általános, hogy ahol körbefogja az ágakat a kúszónövény, ott nem tud szépen vastagodni a fa és elnyurgulhat a korona. Ilyenkor aránytalanul vékonyak lesznek az ágak a hosszukhoz képest.

Azokban az esetekben, ahol az alsóbb szakaszokon vastagabb borostyándarab fut a törzzsel párhuzamosan, ott a fa megpróbálja körbenőni a rajta kapaszkodó indát és akár palack-szerű mélyedések is keletkezhetnek a fában. 

Mivel a kéreg és a borostyán közt megül az odahulló por és szerves anyag – ahogy ezt már fentebb említettem is – , egy földes, jó víztartó képességű gombaközeg jön létre, amely először felpuhítja a kérget, majd utat enged a farontó gombáknak, hogy a törzs mélyebb szöveteibe is eljussanak. Ez nem csupán a törzsben okoz problémát, hiszen a kéreg alatt futnak a legértékesebb rostok, amelyek a cukros vizet szállítják a gyökerekhez. Enélkül a gyökerekben lévő sejtek nem kapnak tápanyagot, így részben vagy akár teljesen elhalhatnak. Ilyen esetekben fennáll a borostyánnal erősen fertőzött fák kiszáradásának kockázata, hiszen nagyobbat fog párologtatni a fa, mint amennyi vizet fel tud venni.

Szerencsére a borostyán a törzshöz közel szokott maradni, így az extra vitorlafelület ellenére sem gyakoribb a borostyános fák széltörése vagy kidőlése. Legalábbis nem a plusz súly miatt történhet ilyesmi.

Egyébként a leszedés után viszonylag hamar magukhoz térnek a fák és elnövik a borostyán által szerzett és takargatott fahibákat. Ahol megállt a por, ott az eltávolítás közben a földes részeket is letisztogatjuk, a felpuhult kéregrészeknek pedig van lehetőségük kiszáradni és az addig bejutott gombáknak is nehezebb lesz a dolguk. 

A borostyán leszedését mindig nagyon körültekintően kell végezni, hiszen még kézifűrésszel is okozhatunk kéregsérüléseket. Gyakran látunk például a törzshöz közel macséta- és fejszenyomokat, amelyek – minden jószándék ellenére is – komoly gondot okozhatnak. Illetve ritka, nem várt fahiba lehet a napégés akár a törzsön, akár a korona felsőbb részeiben, hiszen a fa akár évtizedeken át úgy növekedhetett, hogy a rajta tekergő borostyán miatt árnyékban volt a kérge és a leszedés után ez éles váltás lehet. Olyat is hallottam már, hogy jutazsákkal takarták a kérget a borostyáneltávolítás után, ezzel próbáltak lassabb és kényelmesebb átmenetet biztosítani a fakéregnek.

Azon holtfák esetében, amelyeket élőhelyfaként megtartunk, ott, ha van rajta borostyán, azt is megőrizzük, hiszen elképesztő módon növeli az ökológiai sokféleséget. Amit viszont minden alkalommal hangsúlyozunk, hogy rendszeresen, legalább két-három évente ellenőrizni kell ezeknek az élőhelyfáknak az állapotát, hiszen a borostyán nem csak takarhat sok mindent, de itt már kihat a fa statikájára is a plusz vitorlafelület miatt. 

Igyekeztem minél több szempontot körbejárni és megmutatni, hogy ez a téma is rendkívül komplex. Azokat is értem, akik minden fáról teljes mértékben eltüntetik a borostyánt, hiszen a fentiekből is kiderül, hogy már pusztán azzal, hogy takar fahibákat, igenis tud gondot okozni. Közben meg azokat is értem, akik azt mondják, hogy ne tüntessük el a fákról, hiszen a beporzóknak is kitűnő eledel egy kifejlett borostyán virága, és ahogy én is írtam, valóban klassz táplálék vagy éppen élőhely lehet.

Úgy vélem, hogy minden esetben egyedileg kell mérlegelni, hogy leszedjük-e, ha igen, akkor meddig. Törekedni kell az egyensúlyra, de a közbiztonságot szem előtt tartva. Az élőhelyfákon én kimondottan szeretem és remélem, egyre több helyen üti majd fel a fejét a kivágások helyett az, hogy holtfákból új, akár borostyánnal is benőtt élettereket hozunk létre az ökológiai sokféleség jegyében.