Élőhelyet nyújtó fák
Munkánk célja, hogy épített környezetben lévő fákat minél jobb egészségi állapotban és egyúttal biztonságosan megtarthassunk, minden esetben törekszünk a fakivágások elkerülésére. A legújabb trendek szerint pedig már az egészen rossz állapotú vagy akár a teljesen kiszáradt fákat is meg tudjuk tartani, kaphatnak egy második életet. A bejegyzésben szereplő technikával már nem a szén-dioxid megkötő képesség vagy a por- és zajfogó tulajdonságok miatt tartjuk meg a fát, hiszen ezekre az élőhelyet nyújtó fák szinte képtelenek is. De mi is ez pontosan?
Német és angol nyelvű bejegyzésekben egyre gyakrabban olvastam a habitattree és a Habitatbaum kifejezéseket, a magyar fordítása talán élőhelyfa lehetne, vagy picit pontosítva élőhelyet nyújtó fa. Ezek erősen visszavágott, mesterségesen (is) roncsolt igencsak rossz állapotú fák, vagy akár holtfák.
Egy élőhelyet nyújtó fa segít az ökológiai sokféleség megőrzésében; menedékül szolgálhat számos rovarnak, madárnak, de gombák is könnyedén megtelepszenek rajta és akár denevérek is beköltözhetnek egy-egy odúba. Épített környezetben ennek különösen fontos szerepe lenne és ahogy elnézem a külföldi mintákat, ez egyre népszerűbb is.
A fotókon egy mesterségesen kialakított élőhelyfa látható, melyet egy kiszáradt tölgyfából készítettem.
Normál körülmények között ez úgy nézne ki, hogy a legyengülő
fa ágai itt-ott letörnek és bejutnak a gombák, majd a kipuhuló fatestben a
nagyobb károsítók is könnyedén haladnak. Ezt követően megjelennek a károsítók
természetes ellenségei, mint például a harkály, aki egyre nagyobb odúkat
készít, ami gyakorlatilag búvóhelyül szolgálhat odúlakú madaraknak vagy akár
denevéreknek. Persze ezek a folyamatok párhuzamosan zajlanak a fa minden
részén, így a statikája folyamatosan romlik, egészen addig, amíg ki nem dől.
Erdős környezetben ilyenkor lejut egy kis extra fény, a fa alatti csemeték
erőre kaphatnak és pár évtized alatt kitöltik a lombkoronák közt keletkező teret.
A kidőlt fa pedig tovább bomlik, ezzel javítja az erdő talaját, tápanyaggal
látja el az ég felé igyekvő csemetéket és idősebb társait is.
Minél természetesebb egy erdő, annál inkább
ellenáll a szélsőségeknek és a károsítóknak is. Ezeket a hasznos
tulajdonságokat lehet beemelni a kertekbe vagy parkokba az élőhelyet nyújtó fák
megtartásával.
Erdészeti körülmények között ez régóta bevett módszer, például ezért nem lehet a száraz, lehullott gallyakat sem összegyűjteni az erdőben. Illetve Magyarországon az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény tartalmaz is egy definíciót az élőhelyet nyújtó fák kapcsán, itt biotóp fa néven szerepel, a leírás pedig így hangzik: "a biotóp fa az erdőgazdálkodó által kijelölt, erdővédelmi és természetvédelmi célokat szolgáló olyan faegyed, amely a tervszerű erdőgazdálkodás keretében nem kerül kitermelésre". Azonban ezekre a fákra parkokban is egyre nagyobb szükség lenne. Pár évvel ezelőtt az egyik berlini parkban láttam is rá példát, méteresre összevágott darabokban és az aprítékkupacokkal együtt otthagyták a holtfát. Úgy tűnt, hogy az a fa már évek óta ott hevert a földön és kisebb-nagyobb élőlények már birtokba is vették.
A fotón Lajkó Bendegúz, szegedi faápoló munkája látható. Nemrégiben ő is kialakított egy élőhelyet nyújtó fát.
Nemrég rátaláltunk egy német favizsgáló hölgyre, aki az élőhelyet nyújtó fákon elhelyezhető információs táblákat készít. Egy-egy szemléletes grafika mellett még egy QR-kód is található a Daniela Antoni által tervezett táblákon, így bárki számára könnyen elérhetőek további információk arról, hogy mik azok az élőhelyet nyújtó fák és miért olyan fontos a szerepük.
Pár hete az első, ezen a héten pedig már a második élőhelyfámat alakíthattam ki - hatalmas élmény volt és remélem, hogy hamar rátalálnak a madarak és más élőlények is. Annyira klassz, hogy egy zárt kertben is megmaradhatnak halott fák és kapnak még egy esélyt, egy második életet.